BLOG

A Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium könyvtárának blogja volt

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Rovatok

2009.01.05. 11:50 Petri Ágnes

Rólunk szól

Ilyenek vagyunk mi, könyvtárosok!

Az alábbi  - Délmagyarországban (Szeged) - megjelent cikket szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Szívemből szól.

Darvasi László: Karácsonykor a könyvtárosokról

 
 
"A világ sok helyén élnek ők, és éppúgy lehetnek dánok, chileiek vagy japánok. Persze én a magyar könyvtáros kisasszonyokat ismerem, akik általában annak a háznak, intézetnek vagy szellemi konglomerátumnak a lelkei, ahol éppen felügyelik a könyvek virágoskertjét. Ők azok, akikre rá lehet bízni az esti fogadás szendvicseinek elkészítését, a hólapátolást, de még a rettegett gazdasági igazgatót is képesek helyes tanácsokkal ellátni, ha annak sírgödör lett a házasságából.

A könyvtáros kisasszonyok lehetnek férjezettek, többnyire azok is, illetve lehetnek férfiak. Igen, könyvtáros kisasszonynak nevezzük őket is, holott hímek, zakójuk kicsit kopott, cipőjük kicsit félretaposott, és kicsit hadarnak is.

A könyvtáros kisasszonyok kedves emberek. Ám a mosoly, a melegség mögött ortodox szigor munkál. Mert mélyen hívő emberek ők, eltökélten hisznek a gutenbergi világrendben, amelynek fennmaradásáért ők felelnek. E hitüket könnyen próbatétel alá lehet vetni. Leemelsz a polcról egy könyvet, majd nem oda helyezed vissza, ahol eredetileg volt. A műveletet a könyvtáros kisasszony tekintete előtt kell végrehajtani, igen, nyomban hó hull a tarkódra, és a mondatban, amelyet ekkor hallasz – „Annak nem ott van a helye!" –, hideg, fémes és könyörtelen erőt érzel. Ez az előbb még oly kedves ember egyszerre mord cerberussá válik!

Az is tanulságos próbatétel, amikor a kikölcsönzött könyvet nem viszed vissza. Ez persze igazi bűntény, és nem is a könyvtárral, mint inkább a könyvtáros kisasszonnyal szemben, aki soha nem felejti el, és soha nem bocsát meg, lehettetek bár szívbéli barátok, ülhettetek a rőten ragyogó világpark őszi részlegében, csókolózhattatok az Akadémiai Nagylexikon sorozatának dőlve, nem, ha a könyvet nem szolgáltattad vissza időben vagy egyáltalán, mindig érezni fogod a könyvtáros kisasszony keserűségét, vádját, elárultatása nem csillapítható fájdalmát. És nem reménykedhetsz megbocsátásban. Sem pedig felejtésben.

Szoktak a könyvtárból könyvet lopni? Szoktak a könyvtárból könyvtáros kisasszonyt lopni? Nem szoktak, ők inkább eltűnnek.

Amikor valaki könyvet lop a könyvtárból, csak undok elbizakodottságában hiheti, hogy sikerült észrevétlenül végrehajtania a gaztettet! Mert ő igenis látja! Ő mindig látja, éppen csak nem szól rád, olyan mérvű a bűn, hogy azt már szóval illetni nem lehetséges, de azért majd elmondja másnak, az igazgatónak, a portársnak, a városnak, az egész világnak, illetve a másik kölcsönzőnek, akinek a zsebében már ott lapul az ő lopott példánya, s hallva a könyvtáros kisasszony szívhez szóló panaszát, égő arccal ballag a polchoz, és szabadul meg a könyvtől, amiért az előbb még ölni is tudott volna.

Minden könyvtárban van legalább egy olyan könyv, amit nem szabad kikölcsönözni. Ez a könyv valamiképpen a könyvtáros kisasszony személyes tulajdona, ez a könyv neki az élet, a dobogó szív, az igazi férfi vagy az igazi nő, és merő tapintatlanságból vagy gonoszságból mégis kikölcsönzöd. Próbáld csak meg! Mert lehetséges. Sápadtan, remegő kézzel nyújtják át. De másnap a könyvtáros kisasszony pozitív leletet produkál a sarki onkológián, vagy a vállalkozó díszdzsipje elé lép, esetleg zárás előtt találnak rá, élettelenül hever a mezőgazdasági könyvespolc előtt, kezében a Traktorszerelés könnyebben című kézikönyv, a szája sarkából keserű, fehér hab szivárog. Egyszer, tényleg csak próbaképpen direkt összekevertem a könyveket egy kedves könyvtáramban, másnap újra mentem, hogy lássam, mi a helyzet. Olyan szomorúan néztek rám a pult mögül, hogy elszégyelltem magam, azt dadogtam, talán tegnap kissé szertelen voltam, de máris sietek, és helyreállítom a világrendet. Na hiszen, a világrend! Már helyre volt állítva! Nekem szerencsém volt. De a könyvtártörténet ismer olyan könyvtáros kisasszonyt, aki az egyik ilyen pimasz olvasóját egy nyolckilós helytörténeti lexikonnal ütlegelte félholtra, és nemhogy megbüntették volna, de a bíróság nagyobb vásárlási keretet állapított meg neki.

Ha egy könyvtáros kisasszony rápillant a könyvespolcra, akkor… hopp, már ez is milyen ósdi fogalom: könyvespolc. Mintha azt mondanám, síremlék, emlékmű, köztéri szobor a 19. századból. Ha tehát a könyvtáros kisasszony rápillant a tradicionális világot jelképező könyvespolcra, azon nyomban autista lesz, esőcseppszámoló és fejtornaművész, elméje úgy kezd működni, mint a CIA vagy a KGB szervere, egyetlen szempillantás alatt tudja, hogy a felső polcról hány könyv hiányzik, kicsoda kölcsönözte ki, és mikor kell visszahozni őket, te jó ég, suttogja, tegnap lejárt a kölcsönzési ideje a Karácsonykor szökött el a feleségem! című regénynek, és dr. Bakonyi nem hozta vissza!

A könyvtáros kisasszonyok egy letűnt korszak gyermekei, voltaképpen Grál-lovagok, apostolok vagy afféle titkos jótevők, mint a zsidók vagy a mohamedánok „igaz emberei", akik létezésükkel tartják fent a romlott és korrupt világot. Olykor leplezni igyekeznek valami szelíd és szomorú, atavisztikus erőt, máskor a leghatározottabban képviselik az igazságuk szigorát, nem látott még a világ olyan olvasót vagy kölcsönzőt, akit könyvtáros kisasszony jogtalanul vert volna meg, vagy igaztalanul lökött volna le a könyvtár lépcsőjén, bordarepedések, orrtörés, és az összevérezett könyvért is neki kell a büntetést fizetnie.

Sokan kérdezik, hogy miért maradnak fent a könyvtárak, miért marad fent a könyv. A könyvtár csodájáért leginkább a könyvtáros kisasszonyok a felelősek, e csodához a legközelebb is ők egzisztálnak, milyen lenyűgöző és szomorú, hogy minden reggel a csoda szívébe indulnak dolgozni!

Karácsonykor a könyvtáros kisasszonyok akasztanak. Papírmasé-olvasókat, határidő-átlépőket, igazgatókat, dölyfös írókat lógatnak fel a remegő fenyőágakra, a jó olvasó figurája közel van a zselés, konyakos szaloncukorhoz, a rossz olvasó figurája a kekszmalaccal szomszéd, a csillagszórót az igazgató babája tartja, a pici harangok pedig a soha ki nem pusztítható cenzoralakok kezében csilingelnek. Van a könyvtár karácsonyfáján angyal is. Ott álldogál a csúcson, és nem kérdéses, kire hasonlít. S ha valaki feláll egy székre, és jobban szemügyre veszi, látni fogja, hogy a szárnyai könyvből vannak. Apró, kerek betűkkel jegyezték fel rájuk, hogy mikor kell visszavinni őket. "
Délmagyarország( Szeged)2008.12.20.
 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://tamasikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr88858848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.